Mióma és rosszindulatú daganat

A méh a mellhez hasonlóan fokozottan hormonérzékeny szerv. Fontos különbség azonban, hogy míg a mellben a zsírszövet, a méhben az izomszövet dominál. Ösztrogéndominancia esetén ezért nemcsak a méhnyálkahártya túlépülése, de izomszövetének gócos burjánzása, miómája is létrejöhet. A mióma a mellcsomó mellett a leggyakoribb jóindulatú nőgyógyászati daganat, amely a termékeny korú nők egynegyedét, döntően a 35 év feletti korosztályt érinti. A mióma a méh szabályos működését és a várandósság létrejöttét egyaránt akadályozhatja. A kialakuló panaszok elsősorban a mióma elhelyezkedésétől függenek. A méhüreghez közelebb fekvők menstruációs vagy petesejt-beágyazódási zavarokat, az izomfalban elhelyezkedők görcsös panaszokat, míg a külső felszínen lévők a szomszédos szervek nyomásából származó tüneteket okozhatnak. Bár a mióma sokszor tünetmentes marad, gyakori tünete lehet a bő, darabos vagy görcsös menstruáció, a ciklustól független rendellenes vérzés, az alhasi érzékenység, a fájdalmas nemi együttlét, vagy akár a meddőség. A várandósság során a mióma szintén okozhat komplikációkat és vetélést. Gondolni kell a mióma jelenlétére akkor is, ha a menstruáció során alvadt vér jelenik meg.

Bár a mióma kialakulásának esélye az életkor haladtával egyre nő, jelenléte nem annyira a korral, mint inkább a hormonegyensúly zavarával függ össze. A mióma felfedezésekor ezért a felesleges várakozás helyett a hormonális zavar mielőbbi megszüntetésére kell törekedni, hogy szövődmény vagy a méh eltávolításának kényszere ne merülhessen fel. Az időveszteség csak a mióma nagyságát növeli, amely olyan méretűvé fejlődhet, hogy a méh eltávolítása valóban elkerülhetetlenné válik. Az ok azonban a méh eltávolításával nem szűnik meg, mivel a mióma oka nem a méhben van. Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor már csak a műtét segít, mert a mióma túl nagyra nőtt, vagy olyan vérzést okoz, amely beavatkozást tesz szükségessé. A méh eltávolítását követően azonban a tapasztalatok alapján számolni kell a korai menopauza kialakulásával, mivel a petefészkek rövid időn belül sorvadásnak indulnak, és hormontermelésük megszűnik.

A mióma egyik fő oka az ösztrogén arányának kóros megváltozása, ezért szükséges a hormonális állapot tisztázása, s ha abban eltérés adódik, a hormonegyensúly mielőbbi helyreállítása. A kezelés kezdeti időszakában gyakran előfordul, hogy a mióma egy ideig még növekszik, majd a hormonegyensúly fokozatos helyreállásával – annak súlyossági fokától és fennállásának időtartamától függően – növekedési üteme lassul, majd megáll, végül mérete csökkenni kezd. Sok nő ennek láttán, főleg ha gyors hatást és az elváltozás növekedésének azonnali megszűnését várja, megijed vagy csalódik, és az oki megoldást biztosító kezelést idő előtt abbahagyja. A méh izomszövetének évek óta tartó burjánzását azonban nem lehet egyik pillanatról a másikra megszüntetni. Mint mindenhez, ehhez is türelem szükséges, amelynek során a szervezetnek időt kell adni az egyensúly helyreállításához. Ha nincs meg a kellő kitartás, a műtét sokszor valóban elkerülhetetlenné válik.