A melldaganat felismerése
Segíthet a felismerésben a mellek rendszeres önvizsgálata, amelyet havonta-kéthavonta, a menstruációt követő napokban kell végezni (menstruáció előtt a mellek feszessége és érzékenysége akadályozhatja a vizsgálatot). A legjobb tusolás közben, vizes bőrön szappanos kézzel végzett vizsgálat, mert így a bőr tapadása kiküszöbölhető. Mindkét mellet és mindkét hónaljat is gyengéden végig kell tapintani, mivel a mell területéről elvezető nyirokfolyadék főleg a hónalji nyirokcsomókban gyűlik össze. A hónaljban érzett duzzanatok közül nem mindegyik kórjelző: a megnagyobbodott nyirokcsomó oka enyhe fertőzés vagy gyulladás is lehet, így nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Az éberség azonban nem árt. A mellek bőrét és szimmetriáját leengedett és felemelt karok mellett, tükör előtt is meg kell tekinteni. A mellbimbók gyengéd összepréselésével azt is meg kell figyelni, hogy jelentkezik-e váladékozás. A mellek önvizsgálatának alapja, hogy legjobban a nő ismeri a saját testét, így bármely változást hamarabb képes felismerni, mint bárki más. Ha gyanús elváltozást észlel, az esetleges rosszindulatúság kiszűrésére szakemberhez kell fordulnia, aki a fizikai és a lelki hátteret egyaránt figyelembe vevő irányban kezdi meg a gyógyítást.
A mellek megfelelő, erre a célra készült kézilámpával történő átvilágítása szintén egyszerű és hatékony lehetőség. A kisméretű és praktikus eszköznek minden nőnél ott lenne a helye. Rendszeres használata – kiegészítve a mell önvizsgálatával – értékes lehetőség a korai felismerésben.
A hormondiagnosztika segítségével a hormonális egyensúly meglétére vagy hiányára vonatkozóan nyerhetők értékes adatok. A vizsgálatot vér helyett nyálmintából végezve még pontosabb eredmény kapható, mivel a nyálban csak a biológiai hatást ténylegesen kifejtő szabad hormonok vannak jelen.
A képalkotó eljárások értéke a melldaganattal kapcsolatban némileg korlátozott. A mammográfia a rosszindulatú daganatok közel felében észlelhető meszesedés kimutatása révén csupán igazolhatja a daganat jelenlétét. S bár megbízhatósága a rosszindulatú daganatok felismerésében 95%, az akkor is csak egy korábban kezdődött folyamat késői felismerése, amelynek alkalmazása során mechanikai és sugárhatás is éri a melleket. Az ultrahang kíméletesebb ugyan a röntgensugárnál, de a kisebb elváltozások kevésbé láthatóak. Az MRI vizsgálat megbízhatóságával kapcsolatban szintén megoszlik a szakma véleménye. Informatívabb és kíméletesebb lehetőség a lézeres mammográfia, valamint a hőkibocsátás érzékeny mérésén alapuló infravizsgálat, amely korábban és nagyobb biztonsággal képes kimutatni a daganatos elváltozások jeleit.
A szövettani vizsgálat történhet az elváltozásból speciális tű segítségével vett minta feldolgozásával, valamint magának az elváltozásnak az eltávolításával. A legfontosabb annak eldöntése, hogy jó – vagy rosszindulatú elváltozásról van-e szó, mivel ez a további teendőket és a kezelési lehetőségeket nagymértékben befolyásolja. A daganatos betegségekkel kapcsolatban életbevágóan fontos, hogy ne csak a probléma felszíne, azaz a mellcsomó vagy a melldaganat legyen a kezelés középpontjában, hanem a háttérben álló, mélyebb eredetű probléma teljes egésze is.
Jó hír a mellrákkal kapcsolatban, hogy kialakulása lassú folyamat és mindennap lehetőség nyílik azon életmód- és szemléletbeli döntések meghozatalára, amelyek segítségével a betegség legyőzhető!
